Vannak olyan napok, amik fizikailag, és vannak olyanok, amik virtuálisan telnek nagyon hasznosan. A mai kicsit ez volt, kicsit az: alakulóban van egy pár napos lengyel út meg egy potenciális gyakornoki lehetőség (lekopogtam), ennek jártunk utána virtuálisan. Voltunk moziban meg vásárolni meg játszóterezni fizikálisan. Ha az egyik létemből kevesebb van, hiányzik, de tény, hogy a virtuális hiányát jobban tudom fájlalni- kocka vagyok, ez van :D
A terveimmel meg mindig az a helyzet, hogy nagyon lelkes vagyok, és tökjó, ha rátalálok más lelkes emberekre is, és akkor együtt lelkesedünk. Csak ha meg valami nem sikerül, amire nagyon rálelkesedtem, akkor nagyon mélyre tudok zuhanni, és akkor megfogadom, hogy én bizony soha többé nem szervezek semmit és nem is lelkesedek, mert minek. De aztán kidühöngöm magam, fogadkozok, hogy naezt nevörögen, aztán csak túllendülök és szervezgetek tovább. A héten is ilyesmi történt, egy megtervezett hűsítő strandolást offolt az élet meg egy főnökasszony egy nappal a dolog előtt. Dühöngés-fogadkozás-lenyugvás-újratervezés. Én ilyen vagyok, tervezős-lelkendezős-szervezős, és hát az meg nagyon jó, mikor valamit össze tudok hozni.
Hát így elsőre ennyi kívánkozott ki belőlem. Itt a nyár én meg itthon, és nincsenek a közelemben azok az emberek, akiknek mindig kiöntöm magam, úgyhogy ezért a blog. Öntésnek meg egyébként kíváncsiságnak is, meglátjuk, hogy alakul :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése